A Jedi és a birka

Valaha rég, egy messzi-messzi galaxisban előállt egy fura helyzet…

Adva volt egy Jedi, egy domb és egy birka. Ezek nagyjából mind egy helyen és egy időben voltak. A birka kék volt, a jedi zöld, a domb pedig fekete.

Teltek, múltak a napok és egyre csak nézték egymást, a jedi meg a birka, de nem tudtak dűlőre jutni, hogy mit is kezdjenek egymással. A birka nem igazán volt a szavak embere, inkább csak ostobán bámult maga elé, és falta a fekete domb tetején lévő hamuszürke füvet. A jedi pedig nem nagyon értette, hogy mégis mi a fene dolga volna egy birkával, így csak egyre–másra vakarta a feje búbját. Jó volt ez így, ment is ez így, de egy nap a jedi csak elunta.

– Te birka!

– Igen, jedi?

– Te mégis mi a fenének nézel engem ennyire hülyén, és miért majszolod nap nap után ezt a fekete ocsmány füvet?

– Hát – gondolkodott el a birka –, nem is nagyon tudom. Szerintem azért, mert leginkább gondolkodom.

– Gondolkozol? De mégis mi a fenén?

– Azon, hogy miért kerek a földgömb, miért van szárnya az égnek, miért tarkák a tehenek, ja és leginkább, hogy mi a faszért bámulsz te engem?

Huh. Fene nagy kérdés volt ez, és a jedinek tátva maradt a szája, hogy ilyen komoly dilemmája van ennek a nyomorult birkának. Így szó nélkül maradva pusztán hümmögni tudott. Majd elszomorodott, és lebattyogott a dombról, amit azóta is csak Birka-hegynek neveznek.