- No de kérem, hogy lehet az én koromban valakinek ilyet a fejéhez vágni?
- Jól van nyugi.
Zötyögnek tovább.
- De maga, akkor is dagadt! Te jó Isten, ha egy tehén ennyire el lenne hízva, akkor elfedné a napot és többet, senki nem csiripelhetne napkeltekor.
- Fiatal ember, ön tényleg feszegeti, sőt, át is lépi a jó ízlés határát! Nem is beszélve arról, hogy az még, hogy egy helyen utazunk, nem jogosítja fel arra, hogy ennyire rámenősen szemtelen legyen.
- Oké-oké, ne akadjon már ki mama.
- Nem vagyok az anyja.
- Ja azt tudom, mert ha az anyám ekkorára nőtt volna, akkor én mamut lennék, maga meg kiscserkész. Hehe.
- Na jó, azt hiszem, hogy most már tényleg betelt a pohár!
- És mit csinál, rám ül?
- Maga szemtelen kis szarházi, ne higgye, hogy ez a legrosszabb ami történhet magával, ha tovább szórakozik velem.
- Valóban mert még a kajámat is elveheti előlem, bár most, hogy látom a túlzott táplálkozásnak mi a vége, inkább önként adom oda.
- Hm, nem tartok igényt a szánalmas könyöradományára.
- Jó, mert hazudtam! Nem is adnám magának oda, mert evett maga már éppen eleget.
- A jó édes....
A kedvéből kikelt dagadt holló nem volt elég gyors, hogy a szemtelen kis fecskét elkapja. Úgyhogy a zsivány madárka röhögve elröppent, a dagadt holló pedig duzzogva utazott tovább a vonat tetején ülve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése