Krízis helyzetben az ember mindig elbizonytalanodik, na nem mintha vala is lettem volna krízis helyzetben. Á, nem. Soha. Inkább csak van olyan pillanat, amikor annyi, de annyi, de annyi információhoz jutok, hogy már a nevemet sem tudom. Bár ez persze jó is, mert kezdek egy üres papírrá válni, egy lappá amire ismét lehet írni... vagy rajzolni. Ki mit szeretne?
Döntetlenre írni magam, azt szeretném. Kinyitva a lelkemet, írni szeretnék. Annyira sokat írni, hogy a végén a fülemen folyón ki a sok szó. Meséket hányni-vetni, azzal kelni, feküdni, és teregetni. De nem megy. Egy ideje már megint nem megy. Megkukultam, mint akire rák szállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése