Tükröm

Tükrömbe nézve beleájulok a hajnalba. Egy újabb végtelen nap, aminek bár még csak a kezdetén tartok, de máris tudom, hogy miután, mi jön, és mégse. Tegnap még egy csodás varázslat ábrájába bonyolódva igyekeztem ellopni a napot, ma pedig már megint egy szürkeségbe mártott pillanat kalimpál felém, hogy adjam fel. De nem fogom! 

- Na mi van? - kérdezem a tükrömet, miközben Ő, förtelmes fintort torzít az arcomra - Kellene egy jó kis reggelt indító kávé, vagy egy nagy pofon? Vagy talán mind a kettő, hogy valahogy kinézz és összeszedd magad? - a tükör nem válaszol, csak meredetten bámul az arcomba - Na mi van megkukultál? - kérdem dühösen és erőszakkal préselt ujjal tolom ki a fogkefémre a fogkrémemet - Na nehogy azt hidd, hogy ennyivel elintéztük - mondom dacosan, és közben jókat somolygok, hogy milyen hülyén nézhetek is ki. Félig fogpasztás fejjel, és szakállal, ahogy egy veszedelmes fogkefét előre szegezve, fenyegetem a tükröm, vagy épp a tükörképem, már nem is tudom melyiket  a kettő közül - Jól van ma te nyertél, de holnap, holnap különleges nap lesz, ugye tudod? Persze, hogy tudod, érzed te a zsigereidben, hogy nem lehet minden nap a tied. Holnap az én napom lesz, HAHA! Igen, holnap szerda, és akkor majd jól elkaplak. Nem lesz több kifogás, mindent megcsinálsz amit mondok, és végleg felszámoljuk ezt a kis kettőnk között lévő, csöpp kis ellentétet! Majd csak figyeld meg! Úgy lesz, ahogy én akarom! 

Ezen intermezzót követően neki is kezdtem a napnak, és másnap holnap, vagyis szerda lett, és a tükör elé léptem.  Valahol ekkor mélyen, legbelsőbb, legsötétebb énem, jót röhögött magában, és csak bámulta külső szemlélőként, hogy mit szenvedek én itt össze. de én nem adtam fel. Mordultam egyet, megráztam magam és a tükörbe vágtam: 

- Nem is vagy te férfi, csak ott bá... - ebben a pillanatban a tükörképem megelevenedett és jól arcon csapott. Ez meglepett, felkeltett, és összetört, úgyhogy soha többet nem szemtelenkedtem vele, és jó gyerek lévén időben felkeltem, beágyaztam, megmostam a fogam, elolvastam az aznapi újságot, és levittem a szemetet, majd egyik pillanat eltűnt a másik után, én pedig némán megtettem mindennap a dolgom, és soha többet nem szidtam magam, eme szóban forgó fürdőszobai tükör előtt.