A marhajó tulajdonképpen az ellentéte a valóban jónak. Abból lett, hogy van egy marha, aki elhiszi, hogy jó. Ilyen apró csellel lopta magát a marha a szavak közé, hogy pár sor közé bújva, óvatosan behúzva farkát és fejét örökké éljen. Azonban vajon meddig maradhat ott? Meddig rejtheti véka alá, hogy nincs ott keresnivalója? Meddig képes jónak álcázni magát, és nem elárulni, hogy marha? Meddig folytatja önromboló, fölöslegesen teljes tettét, amelyen csak egy marha tud igazán jót nevetni? Mi dolga, és mennyivel lesz több, ha a végére ért e marhajó ötlettel? Talán semmi. Talán minden. Ezt legfeljebb a hentes tudja, amikor arra kerül a sor, hogy a marhából az legyen, aminek lennie kell, sonka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése