– Tessék?
– Mondom, mondd ki! Gyerünk, ne köntörfalazz folyton, mondd
ki! Akarom hallani az igazat, akarom tudni, hogy mit akarsz!
Mosolyogva állt az író, és értetlen módon csak a saját
gondolatait hallotta.
„Hallani akarsz valamit? De mégis mit? Mit kéne kimondanom?
Mi az, amit még nem értesz? Mégis mit kéne elérnem? Mit kéne nekem megtennem,
amit eddig nem tettem vagy nem értem el? Mit gondolsz, mit kéne még magyaráznom
ezen? Vagy elsiklottam valami fontos részlet felett? Eltalált volna egy reggeli
kávé és egy durva búrkifli narancslével, és ezért nem értem pontosan, hogy mi
van? Kihagytam volna egy apróságot, talán kettőt, amivel a világítótorony
módjára égő értékeidet elvétve nem léptem meg valami nagyon, de nagyon, de
nagyon fontosat? Kötve hiszem.”
– Jó! Igazad van – válaszolt az író – Mondom, amit gondolok,
amit érzek. Elegem van! Elegem van a játékaidból, azokból a bizonyos tiszta
lapokból. Elegem van a bizonytalanságodból, elegem van a bizonyosságodból.
Elegem van az értetlenségedből, és elegem van a napomból, amelyben
megkérdőjelezed, hogy mit akarok. Elegem van a próbákból, és elegem van a
hiányból. Egyszerűen elegem van mindabból, amit nem adsz, és gyűlölöm azt a
száraz kenyeret, amit nagyvonalúan elém löksz. Nem kell semmit mondanom, nem
kell semmit tennem, nem kell nekem bizonyítanom, mert már megtettem ezerszer.
Nem én nem játszom egyenesen. Nem én áltatom magam gyermekien ostoba
betegségekkel, hanem te. Nem nekem hiányzik, hogy legyek, hanem te hiányzol
nekem, és én… Nem tudom, hogy én mit jelentek, de nem is érdekel. Menj el,
kérlek… Elegem van a játékból, aminek még csak részese sem vagyok. Nem vagyok
másnak hobbija, sem nem vagyok aranyozója semmilyen évnek. Nem vagyok másnak
semmije, mert én magam vagyok. És legfőképpen nem érdekel, ha nem tiszta, hogy
mit akarok, mert nem volt semmi, ami tiszta lett volna azzal kapcsolatban, hogy
te mit akarsz. Vagy ha mégis úgy érezted, el vagy veszve, galambon, mint a réti
fecske a domb fölötti viharban.
A kérdező szája elállt, és döbbenten nézte az írót, aki
ugyancsak nézte a kérdező tanítót.
– Akkor ez most mégis mit jelent?
– Azt, hogy elegem van, kedvesem, és keress magadnak más verebet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése