Mi az oka?

Mi az oka a tétlenségnek?
Mi az oka a cselekvésnek?
Van valami alapvető magyarázat mindarra, amit teszünk? Minden mögött józan érdekek vagy érzelmi döntések állnak?
Valójában… mi az oka mindennek?
Én?
Te?
Esetleg Mi, mindannyian?
Van valami oka a szándékosságnak, és van valami oka a véletlennek? Van valami, ami felé tartunk, vagy van valami, ami elől haladunk?
Van valami, ami ott van, és van valami, ami itt? Vagy minden mindig itt van és most?
Van, hogy jó és van, hogy nagyon rossz, vagy ezek csak érzések?

És a legfontosabb… van ennek mind oka?

Egy távoli és kedves, de rég nem látott ismerősöm a világ másik végén van. Éppen nem tudom, hogy mit csinál, de ha fogadnom kéne, akkor talán pont most is vitorlázik egy meseszép hajón. De miért? Mi ennek az oka? Persze, az világos, hogy sokan cserélnének vele, mind cserélnénk talán vele, de miért? Ő miért van ott, és miért nincs itt? Tényleg szükséges, hogy világokat lássunk, és hegyeket másszunk meg, hogy távolba jutva ismerjük meg magunkat és másokat? Vagy egy fotel kényelméből is láthatunk mindent?

Mi az oka, hogy úgy alakulnak dolgok, ahogy alakulnak, máskor pedig, mintha csak a szél játszana, fordul minden egy nagyot, és más felé tart?

Szerintem miattunk. A döntéseink miatt. Az álmaink miatt. Az okok miatt, amelyeket mi alakítunk úgy, ahogy egy szobrász nyúl az élettelenhez. MI vagyunk az okai mindennek, ami kicsi, és annak is, ami nagy. De mi magunk minek az okai vagyunk? Mármint egyértelmű, hogy anyáink és apáink okai vagyunk, de miért? Lehetnénk mások okai is? Mennyi az, ami a szüleink okai és mennyi az, ami mások oka, ami hatott a szüleinkre?

Szóval egyszerűen szólva… mi az oka, hogy nem vagy velem? Mi az oka, hogy nem vagyok veled? Mi az oka, hogy ennyire szeretném, hogy velem legyél, és mi az oka, hogy ennyire csak pillanatokat voltunk együtt?

Van oka, hogy igazam van, és van oka, hogy tévedek? Mi az oka, hogy az van, amit akarok és mi az oka, hogy mégsem történik úgy, mintha akarnám, hogy legyen úgy, ahogy akarom? Talán ha álomba lépve kísérném az életem, megfejteném az utat haza hozzád? Meglenne, amit keresek? Mi oka van ennek az egésznek?

Tudod… enyém lett a klub. Teljesen és nagyon jól érzem benne magam. Tetszik, hogy én viszem az egészet, és úgy alakul, ahogy szeretném. Ma meg még kedves is volt :), annyi vendég jött be, hogy szinte el se fértek. Azt hiszem, ez jó jel; mondhatnám, bizonyára okkal történik, azonban miért nem tudtam ezt eddig így csinálni, amíg nem egyedül csináltam? Mi volt az oka, hogy csak most kezdek vele valóban foglalkozni, hogy csak most kezdem igazán tisztelni, szeretni és beletenni mindent, hogy menjen? Azért, mert az álmaimat akarom elérni, amelyekért már tenni is hajlandó vagyok? Akkor eddig mit csináltam? Mi volt az oka, hogy eddig nem mozdultam? Miért kellett ennek mind megtörténnie, ha végül úgyis ide lyukadok ki? Vagy nem ide lyukadtam volna ki, ha nem ez az oka?

Tudod, mennyi mindent látott már ez a hely? Én sem tudom, csak azt a keveset, amit az elmúlt két évben éltem meg benne. Két év és annyi történés, amivel talán egy könyvet is meg lehetne tölteni. Barátságok, szerelmek, izgalmak, unalmas hétköznapok és mesék százai. Olyan dolgok, amelyeket az emberek nem vesznek észre, vagy nem hisznek el. Ez a hely, a klubom maga az élet. Jövés-menés, arcok és érzések meseszigete. Életek története, és mindez miért? Azért, hogy végül az lehessek, aki lenni szeretnék. Az oka pedig… hát… ezt nem tudom, hogy ki tudhatja.

Első napom, első alkalom.