Címkék

2012. november 24., szombat

Tétlenség.

A tétlenséget kaptárba zárva őrzik a kevesek. A kevesekről azt lehet tudni, hogy nincsenek nagyon sokan, mert akkor sokaknak hívnák őket. A tétlenség maga a lehetetlenség lélegző alapeleme, amely arra sarkal, hogy mozdulatlanná tegye mindazt aminek mozognia kéne. Ilyen ez... nem köszön, csak belelép abba amibe nem is kéne, és ami nem is rá tartozik. Nem feltétlen a rossz szándék vezeti, inkább valami belső terv, valami elképzelés ami legyen bármennyire is nevetséges, mégis fontos annak akit arra sarkal, hogy tétlenné váljon. Persze én magam nem ismerek ilyen személyeket, vagy személyt, de ha ismernék is azt hazudnám, hogy nem ismerek, úgyhogy ebből már egyértelműen kiderül, hogy vagy én magam vagyok a tétlenség, vagy valaki akit ismerek és fontos nekem. 

Lényegében mindegy is, mert a tétlenséget ez mind nem izgatja. Kényelmesen mereszti csak a seggét, és ülve-várja ellenfelét, a cselekvést, hogy arcába vágva a múltak zúzmara hangulatú csendjét, örök életre lekussoltassa. Ilyen ez a tétlenség... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése