Fun Thomas!

- Fantomas, Fantomas, Fantomas!

Az apró emberke, csendőr-rendőr parancsnoki egyenruhájában, annyira paprikavörös lett, hogy kis híján szívinfarktust kapott. Az előtte ülő több száz francia rendőr mind, megszeppent madár módjára lógatta az orrát.

- Maguk alkalmatlan, marhák! Hogy a fenébe lehet, hogy ez a senkiházi FANTOMAS - Úgy ordította a szavakat, hogy az első sor kevés híján majdnem feldőlt. - szórakozhat Párizs legjobb rendőreivel? Düma! Álljon fel és azonnal magyarázza meg!

A felszólításra Düma Quvié százados, egy jó szándékú, kissé pocakos kerületi kapitány feszengve felkelt a helyéről.

- Nos rendőrfőnök úr, nem tudunk mit tenni. Ez a Fantomas egy átkozott kísértett. Egy megfoghatatlan csaló, akinek még csak a hűlt helyét se találjuk, pedig mi minden erőnkkel...
- Kúsoljon maga dagadt, nyuszi-muszi pojáca. Owlien, emelje fel a seggét és válaszoljon! Hogy az Istenben lehet, hogy nincs nyom?
- Traviren úr.
- Rendőrfőnök úr! Az anyja úristenit, maga hagyma-fejű idióta!
- Elnézést rendőrfőnök úr. Szóval, mi minden alkalommal kimentünk...
- Szóval kimentek?
- Igggen és vittük a felszerelést is...
- Oh a felszerelést? Hát ez remek, folytassa csak.
- És hát tudja a rendőrfőnök úr, hát nincs nyoma ennek a Fantomasznak...
- Maga a legidiótább nyomszakértő parancsnok, amióta az eszemet tudom, még de Gaulle elnök is forog a sírjában ilyen marhák láttán. Süszmoren!
- Igen is rendőrkapitány úr!
- Nagyon helyes, végre egy tettre kész legény!
- Köszönöm uram! Hazámat szolgálom!
- Mi van?
- Hát csak annyi uram, hogy a Hazámat szolgálom!
- Maga idióta! Ez nem a hadsereg! Mi Szolgálunk és védünk!
- Értem uram. - Röpke zavar. - Pedig megmertem volna rá esküdni, hogy ez a Légió!
- Maga, sötét barom.... hogy a jófenébe lehet, egy ilyen szerencsétlen halott agyú idióta a Párizsi kommandó főparancsnoka?
- De hát Ön nevezett ki uram, amikor elvettem a lányát...
- Kussoljon Süszmoren, vagy leültetem feleselésért!
- Igenis kapitány úr!
- Oh Istenkém! Hát nincs maguk között, egy olyan rendőr, aki legalább a cipőjét betudja fűzni egyedül? Ne hadonásszon a kezével Gutie, ez költői kérdés volt. Melyikük az a Kohler, vagy Köhen, vagy mi a nyavalya a neve?
- Én vagyok az kapitány úr.
- Na. Maga állítólag látta a Fantomaszt!
- Igen uram láttam.
- Akkor mi a jó Istenért nem kapta el?
- Azért uram, mert azt hittem, hogy ő a miniszterelnök.
- A Fantomasz a miniszterelnök? Nem emlékszem, hogy  rajta lett volna a szavazó cédulán...
- Nem Owlien maga barom, nem a miniszterelnök a gyanúsított, az csak egy átkozott álca volt!

Ideges kézmozdulattal intett Zsüszié Traviren Bomon rendőrkapitány és Gutie leült.
- Jól van emberek, elmondom, hogy mi a helyzet! Az egész banda kap összesen 32 órát, hogy  felkutassák és kézre kerítsék ezt a különösen veszélyes alakot. Vagy megvan addigra a Fantomasz néven ismert... igen Forsé, mit szeretne?
- Megjött a hidegtál rendőrfőnök úr!
- Oh. Mazsolás pisztráng is van benne?
- Nem Bomon úr, csak Füstismorzsácskadenematiéd!
- Oh, möszi, ez felháborító, de hát ez van. Hol is tartottam?
- Ott, kapitány, hogy 32 óránk van, hogy...
- Igen maga barom, ne szóljon közbe!
- De nem is én szóltam közbe...
- Hallgasson, hallgasson, hallgasson, vagy a közlekedésieknél találja magát!
- De hát én amúgy is ott vagyok kapitány úr!
- Argggggghhhhhhh.- Idegességében a kapitány a sapkáját vágta, az értetlen, és szemtelenül ostoba beosztottjához. - 32 óra múlva, vagy Fantomaszal eszegetem, a legridegebb párizsi cellában, vagy mind ki vannak rúgva HÜLYÉK! Értve vagyok?
- Igen uram! - Hangzott egyszerre minden torokból.
- Nagyszerű. Akkor végre ehetünk!