Secpercek.

Az idő. Kevéssé érdekes ha van, sokkal inkább rossz ha nincs, vagy ha egyre fogy. Milyen kár, hogy nincs egy különös eszköz, amivel egyetlen mozdulattal időt lehetne nyerni. Bár az is igaz, hogy azt tartja a mondás, mindenre van időnk amire csak szeretnénk. Nagyon remélem, hogy ezt nem kell elhinnem. 

Találkoztunk a héten és megint csodálatos volt. Rövid, gyors, és idő híján foghíjas, de jó. Ha rajtam múlna, és bár nem múlik (vagy talán mégis), lopnám a perceket és jégbe fagyasztanám. Olyanba, amit semmi, soha nem tud felolvasztani. Védve az időtolvajoktól és persze saját magunktól is, mert hát bajosan önző és álnok lennék, ha időnk hiányát holmi másokra hárítanám, mert valódi okozói mi magunk vagyunk, te és én. Meg az, hogy már nincs nyár. Neked szükséged van valamire ami feltétlen kell, hogy tovább lépj és túlélj, engem pedig lekötnek a dolgaim, amik harmad annyira se fontosak mint az, hogy veled legyek, de hosszútávon mégis szükségesek. Ilyen vicces ez az idő. A jelent megszabva apróra sarkítva és lekicsinyítve vetíti magát előre a jövőbe, miközben meghatározódik a múltja által. 

Elnézést kértél másnap és nagyon jól eset. Érdekes, hogy minden rohanás, minden kapkodás és szorító pillanatok nehézsége ellenére is, mennyire figyelsz és mennyire zsiványul tudsz bocsánatot kérni, reggel hatkor, amikor még a kakas is csak nézegeti az óráját. 

Szóval találkoztunk, mert te hívtál és én mentem. Beültünk a szokásossá váló rommá mállott helyre, ahol egy-egy sör társaságában megvitattuk a világot és benne azt, hogy mi minden történt velünk. Meséltél a munkádról, arról, hogy mennyire várod valakik válaszát és arról is, hogy döntened kéne. Bizony, lassan döntened kéne, mert rossz, hogy rossznak érzed magad, és igazságtalan, hogy bujkálnod kell, akár magad, akár mások elől. Nem jó, hogy az ember nem lehet önmaga, és annál csak az a rosszabb, ha nem tudja, hogy ki is ő valójában és merre menjen. De nem adod fel! Szépen haladsz, lassú lépésekkel bár, de egyenesen előre, oda ahol megleled a helyed, ahol magad lehetsz és mindenki más ehhez igazodhat. 

Hiányzol és akkor is hiányoztál, na nem azért mert menned kellett, mert ez a világ legtermészetesebb dolga, hanem pusztán azért, mert önző vagyok. Igen, akár csak Te, Én is önző vagyok és hiányzol. Persze nem vészes a helyzet, de akkor is jó lenne, ha időtolvajkodás helyett, együtt lehetnénk, néha napokat, néha talán heteket, adott esetekben akár még hónapokat is. Ha tehetném veled lennék, mondjuk szilveszterkor, vagy veled ünnepelném a karácsonyt, legyen az bárhol ahol csak te szeretnéd. De nem lehet, talán még, vagy talán soha. Nem tudom, de bízom benne, hogy nem a soha kerül felülre. Végtelen unalmas és fájó lenne elpazarolni egy életet nélküled. 

Tudod mi a gond a sec percekkel? Hamar lejárnak, és igazán nem elegek arra, amire kitalálták az időt.