Ma holnap!

– Ma holnap van?

– Hogy mondod?

– Semmi, semmi kicsim, csak azon gondolkodtam, hogy milyen jó veled lenni.

– Tudom. Nem szeretsz egyedül lenni, ugye?

– Neeemmm. Nagyon nehéz, meg annyi kérdés van, amit meg kell válaszolni.

– Tudom, de itt vagyok veled, ne aggódj.

– Nem aggódom… Á, ez nem igaz. Nagyon aggódom miattad, hogy jól vagy-e, hogy megtalálod-e helyed, hogy nem vagy-e te is nagyon egyedül, hogy boldogulsz-e a gondjaiddal.

– Tudod, hogy jól vagyok…

– Tudom, hogy ezt mondod, de azt is tudom, hogy sokat dolgozol, és azt is tudom, hogy nagyon félsz, meg azt is, hogy minden zavaros körülötted, és azt is tudom, hogy nem tudok ennél most többet segíteni neked. Csak szurkolok, sokat gondolok rád, és igyekszem magam is helyre rakni, hogy teljes legyek. Meg még azt is tudom, hogy gyönyörű vagy.

– Jaj, már megint kezded! Csak hízelegsz meg bókolsz, és tudod, hogy ezzel zavarba hozol…

– Tudom, de tényleg gyönyörű vagy, és én nagyon szerencsés, hogy láthatlak…

– Bolond vagy, és nem is látsz!

– Lehet, de nem kell ahhoz szem, hogy az ember lássa azt, amit igazán szeretne…