Magunkat zárjuk be! Nem kicsit, hanem nagyon.
Eltemetjük a múltunk és hibáink, tetteink és bűneink elől
menekülve futunk, rohanunk, és igyekszünk elbújni. Pedig mint most megtudtam,
nincsenek is bűnök, csakis hibás, gonosz döntések. Olyanok, amivel rosszat
teszünk, és ezt tudjuk már akkor is, amikor ezt megcselekedjük. De nincs ki
ítélkezzen felettünk, nincs bíránk, nincsen tárgyalóterem, sem kapros szakállú,
kegyetlen Isten. Csak mi magunk vagyunk, és a kicsi magunk, ami érzi, hogy
rosszak vagyunk, hogy bűn az, amit elkövetünk, és kiált, figyelmeztet, de nem
vesszük figyelembe, hogy hibásan, dühösen, félve vagy nagyon akarva valami
olyat teszünk, amit nem lett volna szabad. Ez elől futunk, és ez köti gúzsba a
kezünk. De van megoldás! Mind magunkban hordjuk a megoldást, mind magunkban
őröljük a tetteink súlyát, és mind MI felelünk azért, akik vagyunk, és tudunk
megbocsájtani annak, amik valaha voltunk, elfogadni bűneik, és kinyújtani
kezünk, hogy továbblépve képesek legyünk megtenni és megérteni, hogy mi is a mi
dolgunk.
Azt hiszem, ez ma nekem sikerült, és nagyon hálás vagyok
érte mindenkinek, aki segített. Édesanyámnak, édesapámnak, nővéremnek, Dorkának
és neked, Kobold. Sajnálom, amit tettem, és egyszer majd elmondom, de most még
sok lenne a jóból, és nem tartunk még ott.
Köszönöm továbbá az új barátomnak, Tádénak és annak az egy
nagyon, de nagyon réginek, akinek sajnos már a nevére se emlékszem, igaz soha
nem is tudtam. Csak azt tudom, hogy nagy volt, erős, jó és mindig vidám.
Erősebb és sokkal jobb, mint amilyen én valaha is leszek. Ő volt a társam és
barátom, álmaim őre, szövetségesem és mind az a sok, ami csak egy őrangyal
lehet. Köszönöm neked, barátom, hogy ilyen sok éven át, mindazok ellenére, amit
tettem, kitartottál, köszönöm, hogy nem engedted el a kezem, köszönöm, hogy
vezettél sorsomon, és mindig, még a legkomiszabb pillanatokban is kitartottál,
bíztál bennem, és hogy végig velem voltál!
Mindent nagyon köszönök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése