Kifolyik a szemem és alig látok. De ez mind nem számít. Elhanyagoltam a világ egyik legkedvesebb oldalát az egyblognektek.blogspot.com-ot. Aminek köszönhetően, az oldal őrző tündérre, egy hegyes fülű kobold csuda, ma már megint megrótt és kilátásba helyezte a büntetést, ha lustaságomon felül nem kerekedek és nem írok ma sem semmit. Be is rezeltem elég rendesen, úgyhogy amint hazaértem azonnal neki kezdtem, hogy elárasszam, újabb érzésekkel az oldalam. Lássunk is neki.
Valamikor nagyon régen, amikor még az emberek szíve kőből volt, élt egy kis fiú. Elég fura neve volt, úgyhogy ide nem is vésem le, mert se megjegyezni, se leírni nagyon nem lehet. Szóval ez a kisfiú, hívjuk Kristófnak, rendelkezett egy nagyon különleges adottsággal. Képes volt akár írás közben is elaludni.
Valahogy így:
Kirso.ad,.a,smdáf.afmaágas.g..g.g.g......................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése