- Igen Moris, miért mit gondoltál, hogy mi ez?
- Nem tudom kedvesem, elsőre nekem egy horgásznak tűnt.
- Egy horgásznak? Te nem vagy normális, vagy megint a szokásos szarkasztikus, fanyar humorodé a főszerep a józan komolyság és műélvezettel szemben.
- Ha te mondod drágám.
- Nem vagyok a drágád!
- Oh, valóban. Mindig elfelejtem a lehetetlenül finom kapcsolatot, ami összeköt minket és ami vasba veri a további lehetőségeinket.
- Nekünk kedves Moris, nincsenek további lehetőségeink!
- Mint ennek a képnek?
- Hogy érted?
- Pontosan úgy, ahogy most rám nézel. Értelmetlen kérdést tettem fel, egy értelmetlen képpel kapcsolatban, hogy hasonlatba hajítsam a te kételkedésedet a lehetetlen helyzettel kapcsolatban amit generálsz, köztem és közted.
- Úgy érted, hogy nem vagy műértő és nem értékeled, hogy elhoztalak erre a kiállításra?
- Hm. Hagyjuk kedvesem, fáraszt az állandó kitérésed!
- Nem vagyok a kedvesed!
- Pontosan ez fáraszt!
- Engem pedig a pimaszságod.
- A pimaszság legalább szórakoztató!
- Nem, mert a csintalanságod kalanddal párosul.
- Én inkább veled párosulnék.
- Meg hiszem azt, de sajnos erre nem vagy alkalmas.
- Szép ez a kép!
- Éles váltás, gyengülsz kedvesem?
- Nem vagyok a kedvesed!
- Most nem mondod, hogy megsértődtél?
- Mondjuk inkább úgy, hogy kellemetlenné vált a beszélgetés vonala.
- Iránya Moris. Kellemetlenné vált a beszélgetés iránya!
- Egy beszélgetésnek nincs iránya drágám!
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy a beszélgetések, sem jobbra, sem balra nem mennek. Hanem csak egyenesen feléd. Így nincs iránya, csak vágya, hogy eljusson hozzád!
- Pazar!
- Cinizmus? Lopod a kellékeimet?
- Hah! Ha ezek az ócska módszerek a te kellékeid, akkor lehet, hogy most véletlen befordultam egy "ócska holmik kicsiny boltjába" és kölcsönöztem egyet!
- Szeretem, amikor ilyen bosszús vagy!
- Én pedig utálom, hogy mindig felbosszantasz.
- Felmenjünk hozzám?
- Minek?
- Beszélgetni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése