Van úgy, hogy hiába igyekszel, valahogy a dolgok tökig ellenedre vannak. Persze nem durván, csak szokványosan. Oly módon zuhannak eléd a nehezítő pályák, mint ahogy a nem létező másnap kitolja a felkelés huzavonáját! Ilyen volt az a híres 2012. szeptember 28. péntek is.
Az egész egy felfoghatatlanul ostoba másnappal kezdődőt, amit megöntözött némi értelmetlen lakástipegés, ami egyébként szobakonyha streetdancnak is lehetne nevezni. De nem teszem. Később átfordult egy nem átfordulásba, amiből kitalálni nehezebb volt mint beleveszni. Végül! Pár telefon és azonnal, halálra zúzott tervek egész csonthada ömlött a nyakamba. Tervek vs kontratervek hálózták be az agyam és annyira, de annyira nagyon ki akartam valamit ebből szedni, hogy végül főztem egy levest, ami rossz lett. Pedig szép volt a csomagolása, de eredetileg is rosszra tervezték és amikor erre rájöttem még rosszabb lett. Szóval elkezdtem, megpróbáltam és igyekeztem, de egy akkora és olyan mértékű érthetetlen dugóval tetőződött a napom aminek hála, még az élettől is elment a kedvem. Az aljas pedig az volt benne, hogy nem, hogy csökkent volna a haladásnak nem nevezhető előrejutással, de folyamatosan nőtt a kis genya, akár valami hidra. Ekkor vált teljessé az őrület és éreztem, hogy ennyire még nem volt ennyire. Ennek legrosszabb része az volt, hogy a világ legszépségesebb és legfontosabb koboldfülét nem tudtam időben elcsípni és ennek köszönhetően mérhetetlen időket töltött fölösleges várakozással. Ami nem csak értelmetlen volt, de végtelenül kedves és megindító, amit viszont nekem persze, sem szavakkal, sem tettel nem sikerült értékelnem, mert a "Hídra dugó" és a másnapi "Lakás tipegő stressz dance" teljesen elvette a józanságom. S odaérve még mindig haragom rabjaként álltam, megkötözve és pufogva, mint egy szanatóriumi hélium árus.
Úgyhogy ezúton is sajnálat hagyja el ajkamat és annyit tudok csak mondani - Remélem, talán holnap jobb lesz, mint ma. Mert ma, egy ketrecben táncolt a baromság a kecskékkel. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése