Dj Inside.

Valahol Eszenincs cityben, történt egyszer, hogy egy Andy Morren nevű kupongyűjtő, hirtelen rosszul lett és barna szedánjába pattanva, beszáguldott Micsi megye legnagyobb korházába, a Fartosz klinikára. Éles kanyarral állt meg a főbejárat előtt és több ápolót és beteget is halálra rémítve rontott be az épületbe.

- Hello doki! Kérem segítsen, baromi nagy gond van.
- Hé! Uram! - Kiáltott Andy után egy rémült nővérke.
- Hilda, kérem nyugodjon meg. Mi a gondja uram, mi törént? - Állította meg, az ámokfutó, kissé dagadt, jól megtermet, flanelinges férfit egy orvos.
- Baszki, nem fogja elhinni!  Zenél a tüdőm, és döglött szamarakat látok mindenfelé. - Doktor Hangway elég rég volt a szakmában ahhoz, hogy ne lepődjön meg, de annyira őszintén állította mr. Morren, hogy zenél a tüdeje, hogy elakadt a szava. Aztán szemüvegét igazgatva lassan összeszedte magát és válaszolt.
- Hm. Ez valóban eléggé érdekesen hangzik, kérem feküdjön fel az asztalra. Jól van Hilda, nyugodjon meg és hozzon egy kávét. Szóval, zörög a tüdeje?
- JA, mármint nem! Mondom doki, zenél a tüdőm. Megállás nélkül hallom a nyári slágereket és vagy négy banda zenél megállás nélkül a mellkasomban. Már vagy két napja csinálja ezt és valami furcsa efektet ad. Valahogy így, hogy Tum-tum, tum-tum, oh yeahh! - Andy teljes átéléssel rázta a fejét és csápolni kezdett, amivel majdnem leverte a dokit.
- Maga nem normális! Nyugodjon már meg... mr?
- Morren! Andy Morren.
- Oké Andy! Engedje kérem, hogy megvizsgáljam!
- Persze doki, tolja csak! - Andy egész kipirosodott az átélt izgalmak hatására és lihegve, kigúvadt szemekkel figyelte a dokit. A dokit, akinek lassan elállt a lélegzete!

Hangway kicsit félve ugyan, de közel hajolt a hatalmas termetű, bizonyára betépett beteghez és elkezdte sztetoszkópjával meghallgatni a mellkasát. Alig néhány szívdobbanást figyelt, amikor hihetetlen dolog történt. Hallotta, ahogy Andy mellkasából, egy komplett dj szet zenei repertoárja dübörög kifelé és épp a "So sweat like a peach" című 2011-es sláger remixe szólt, illetve egy férfi hang.

- Helló, helló! Ez az csajok, élvezitek a bulit? Mindenki jól van? Gyerünk, adjunk az érzésnek!

Doktor Hangway ijedtében úgy hátraugrott, hogy kis híján majdnem fellökte a kávéval érkező Hildát.

- Na most már hisz nekem doki?
- Te jó Isten, ilyen nincs. - A doktor nem törődve a megrémült nővérkével, összekapta magát és máris sietett vissza, hogy hallgassa, mi folyik a betege mellkasában. Viszont annyira ideges volt, hogy reflexből elvette a kávét és egy mozdulattal lenyomta az egészet. Visszahajolt és figyelt tovább.

- Gyerünk, fiúk, lányok, ne lassuljon a party! Ez itt Dj Inside tüdőközi, medencés partija!
- Yeeehhhhhh... - Hallatszódott a tömeg üdvrivalágsa, Andy mellkasából. A doki annyira meglepődött, hogy sápadt arccal nézett fel és kitátott szájjal bámult Andyre.
- Ez nagyon durva mr. Morren!
- Nekem mondja, doki? Ezt hallgatom már vagy két napja. Tök kivagyok tőle.
- Hát! Meg is értem kedves Andy, de nem is tudom...
- Na... csináljon már valamit öregem, azért végezte el az orvosit, hogy mindent megoldjon!
- Mr. Morren, minket nem ilyenre képeztek ki. - A doktor segélykérően fordult körbe, de Hilda nővér csak zavartan megvonta a vállát. - Rendben, készítünk egy mellkas röntgent és az majd segít kideríteni, hogy mi folyik itt. Hilda készítse elő a négyes...

Míg Andy Morren melkasa körül alig egy óra alatt egy egész orvos bizottság alakult, akik tanakodva keresték a megoldást a lehetetlen helyzetre, a melkas rodeó sztárja, Dj Inside nem lassított a partin és még közel 11 és fél órán tartott a tüdőhártyán megrendezett buli. Közel három ezer megvadult oxigén buborék és még legalább ennyi tüdőcsepp tombolt eszeveszett módon, míg végül minden elcsendesedett és Andy végre megnyugodhatott, mert véget ért a buli a melkasában.