Friderich és a tehén...

Friderich Güterborg három ajtós szekrény és hivatásos díj birkózó, tehetségből fakadó faragatlansággal képelte fel az előtte álló pillanatrablót. A nagyjából, lehetetlen súlyú, idősebb hölgy, ennek hatására olyan ballisztikus ívet járt be, amit még Neil Amstrong is megirigyelt volna. Alapvetően, nem súlyos ellentét okozta Friderich felháborodását és nem is valami belső ismeretlen feszültség okozta, morbid támadását, csak egyszerűen a tény, hogy nagyon kellett neki és útban volt az imént említett, dagadt hölgy. 

A pofont követően, hősünk, mint egy hurrikán úgy rohant be a mellék helyiségbe miközben a kék-lepkés, két tehént is eltakarni képes ruházatot viselő hölgy életre kélt és feltápászkodva iszonyatos bosszúval szívében neki vágott, hogy egy törött orrú homárt találjon. Egy olyat, amit még épp nem főztek meg, így harci szelleme elég erős ahhoz, hogy valóban a bosszú tárgyává váljon. Nem is kellett sokat keresnie, hiszen alig néhány méterrel a nyilvános mosdótól arrébb, az üzletház egyik gyöngy szeme, a "Ki-mit-esz" nevű kifőzde volt, ahol a homár, szinte alap ételnek minősült. 

Friderich végezve dolgával, már némi sanyarú szégyent érzett a lelkében, ami keserű epés ízt hagyott a szájában. Hiszen a szükséglet intézése után, józan esze számon kérően fordult felé, hogy mégis mi módon tehetett ilyet egy másik emberi lénnyel. Épp azon volt már, hogy meg is bánja, amikor kiérve a bűnös tette helyszínére, egy döbbenetes kép tárult a szeme elé. 

Egy közel három és fél méteres, rákvörös, veszedelem, egy durván álcázott hadi-homár állt a kijárt előtt, és puffogó hangot hallatva várta Friderichet, hogy bosszút álljon. Az egész környék lefagyott és mindenki döbbenten figyelte, ahogy a homár, óriás ollóit halálosan élesen és fenyegetően csattogtatja célpontjának feltűnésének pillanatában. 

És ekkor, egy pillanatra megállt a világ. Friderich pedig megvonta a vállát és kikerülve a homárt ment nyugodtan a dolgára. 

Vége!