Végleges telefon.

Van az életnek egy olyan része amit bármennyire is irányítani, vagy befolyásolni szeretnénk, nem lehet. Hiába minden törekvés, minden odaadás és akart, mindezek mégsem elegek. Ilyenkor az embernek, mint ahogy egyszer egy nagyon kedves barátom mondta, minimalizálnia kell a veszteségeit. A végleges telefonhívás egy ilyen típusú veszteség minimalizálás. Amikor már mindent megpróbáltál, mindent megtettél, kénytelen vagy meglépni azt, amitől már az elején is tartottál. Megejeteni azt az utolsó telefont, amivel véget vetsz egy értelmetlen küszködésnek.

- Szia!
- Szia. Ki vagy?
- Tudod, hogy ki vagyok...
- Igen, tudom. Miért hívtál?
- Azért, mert szeretném, ha véget vetnénk ennek.
- Minek?
- Most biztos csak hülyéskedsz, de mindegy. A lényeg, hogy nem csinálom ezt így tovább.
- A legeléjtől tudtad, hogy ez lesz.
- Igen?
- Igen. Megmondtam és tisztáztuk.
- Ez olyan mint, hogy a Mikulás se létezik?
- Ezt nem értem?
- Mondom, ez olyan, mint, hogy a Mikulás sem létezik.
- Mire célzol ezzel?
- Csak arra, hogy egészen attól a pillanattól, hogy fel tudod fogni, mindenki azt állítja, hogy minden évben, egy téli napon eljönn hozzád egy jószívű, szakállas alak, aki vért és verejtéket nem kímélve, bemászik a kéménybe. Mindezt pedig csak azért, hogy ajándékott hozzon neked. Őt hívják a Mikulásnak.
- Igen és?
- Majd mikor elkezdesz felnőni és lassan kételyeid támadnak az ügy tisztaságával kapcsolatban, akkor elmondják, hogy drága kicsi fiam, kicsi lányom, hát az az igazság, hogy a Mikulás valójában nincs is.
- Értem.
- Érted? Az jó. De kérdem én? Miért hazudtak annyi éven át a szülők a gyerekeiknek a Mikulással kapcsolatban? Miért fektettek bele annyi időt és energiát, hogy elhitessenek valamit a gyerekikkel, ha nem is igaz?
- Azért mert szeretik őket.
- És?
- És azt szeretnék, ha boldog és teljesértékü embereké vállnának.
- Szóval ezért hazudnak nekik?
- Ez nem hazugság.
- Akkor mi?
- Ez, csak a valóság megvilágítása egy más szemszögből.
- Értem.
- Most miért csinálod ezt. Úgy utálom amikor ilyen vagy.
- Tehát azért csináljuk azt, hogy eljátszuk éveken keresztül a gyerekeinknek ezt a bohózatott, mert hülyéknek tartjuk őket és jó felnőtteket akarunk belőlük csinálni. Amikor viszont kezdenek már felnőni, hogy mégse legyenek teljesen hülyék, elmondjuk az igazat és azt, hogy kamu volt az egész amit az elmúlt 8-10 évben vártak. Kamu amit vártak, kamu amit szerettek és kamu minden, amiért még tepertek is amikor a kis cipőiket kitakarítva a helyére tették.
- Ne legyél ennyire bunkó, ez nem így van...
- De! Ez pont így van. Miközben ígérünk nekik valamit és hamis illúziókat kelltünk, közben azon aggódunk, nehogy a mi döntésünk okán, olyanokká válljanak, akiket utána kinevetnek és megvetnek. Szóval hazudunk, akkor is amikor arról mesélünk, hogy a Mikulás hozza az ajándékukat és hazudunk akkor is amikor elmondjuk, hogy ő valójávab nem is létezik.
- Akkor miért hazudnánk?
- Azért mert nem az a hazugság, hogy nincs Mikulás, hanem az a hazugság, hogy éveken keresztül mi vertük át őket, és csináltunk belőlük így később hülyét.
- Szóval erről van szó?
- Miről?
- Arról, hogy úgy érzed, hülyét csináltam belőled?
- Nem.
- Akkor?
- Azt érzem, hogy saját magadból csinálsz hülyét, mert még mindig azt hiszed, hogy létezik a Mikulás, de amikor a szüleid elmondták, hogy valójában nincs is, annyira dühös lettél rájuk, hogy soha többé nem is akartál hinni senkiben és semmiben, csak abban, amit te tudsz, te hallasz, te látsz! Saját magadat vered át és közben másoktól várod a megoldást, de valójában soha nem fogadod el, amit mások mondanak, mert ők már egyszer átvertek és elárultak. Elről van szó.

- Sajnálom, ha így látod.
- Sajnálom, hogy te meg nem látod.
- Le kell tennem.
- Tudom!
- Többet kérlek ne hívj.
- Pont ezért hívtalak én is téged. Oh és még valami!
- Mi az?
- Mindegy
.
.
... már telejsen mindegy.