Szuggesztív.

- Mesésen nézel ki! 

- Ah, köszönöm. Bár egy kicsit még gyenge vagyok a gyógyszerek miatt. 

- Ugyan, egyáltalán nem látszik rajtad. 

- Komolyan? 

- Komolyan! 

Kicsit elmosolyodott, ahogy az egyértelműen nem valós állítás, ilyen őszintén hagyta el a barátja száját. Csettintett egyet a nyelvével majd a jól megszokott arcvonásait felöltve folytatta.  

- Nagyon kedves vagy köszönöm. 

- És mi van veletek? 

- Velünk? 

- Igen. Veled, meg Dianával? 

- Ah, szakítottunk. 

- Ne mond. Ez nagyon szomorú. 

Baráti mozdulattal érintette meg a vállát, és annyi sajnálat volt a hangjában, hogy az már majdnem hihető volt. 

- Hát tudod, ez az új dolog teljesen kiborította. Meg aztán ott van még a bátyja is. 

- Még mindig nincs róla, semmi hír? 

- Nincs, semmi. Egyszerűen mintha a föld nyelte volna el. 

Érezte, hogy most nem csak a jelenlegi állapota miatt, de a barát nője okán érzett fájdalom miatt is lehervad az arcáról a mosoly. Mintha a felvett álcájának szertefoszlásával együtt, az ereje is elszállt volna. A barátja észrevehette, mert kétszer is megveregette a vállát, majd lassan elvette a kezeit. 

- Ilyen az élet. 

- Igen ilyen!?

- Hogy mondod? 

- Hja, semmi. Csak mondom, hogy igen, ilyen az élet. 

- Na és mit mondanak a dokik? Meddig kell még itt maradnunk?

- Elvileg, van még két-három vizsgálat és utána, ha a lázam nem emelkedik, akkor mehetünk. 

- Értem. 

- Érted?  

- Aha.  

- Jó. 

Érezte, hogy a szokott részhez érnek, úgyhogy kényelmetlenül fészkelődve megigazította magán a kórházi köpenyt. Barátja közben a szemébe akart nézni, de ő úgy tett, mint akit teljesen leköt a ruha rendezgetés és nem nézett fel rá. 

- Tudod, hogy van lehetőségünk. 

- Jaj, hagy már. 

- Nem! Most komolyan. Most tényleg nagyon komolyan! Ha kell meg tudjuk oldani. 

- Nincs kedvem megint belemenni egy ilyen "Las Vegasi" őrületbe. 

- Nézd. Én, nem tudtam, hogy az a csajszi nem szed semmit. 

- Baszki, ezt hogy nem lehetett tudni? Te szervezted be. De az még hagyján, de az a leprás, az-az több volt mint undorító. 

Érezte, hogy kezdi nagyon elönteni a düh. 

- Jól van na. Mindenki hibázhat. Azt hittem, hogy jó móka lesz. 

- Ezért loptuk ki a halottasházból egy kibaszott leprást? 

- Igen bazdmeg, de te sem ellenkeztél. 

- Csodálod? Annyi piával és droggal a véremben, csoda, hogy... 

- Ne gyere már megint azzal, hogy te mennyire készen voltál, mert mind készen voltunk, csak épp Paulnak volt annyi esze, hogy lelépjen. 

- Én nem nevezném a csajom bátyának eltűnését...

- A volt csajod. 

- Menj a picsába! 

- Akkor is csak a volt csajod, épp most mondtad. 

- Húsz perce még a csajom volt. 

- Az húsz perccel ezelőtt volt! 

- Jól van bazdmeg! Szóval Diana bátyjának eltűnését kurvára nem nevezném lelépésnek te köcsög! 

- Jó, már megint itt vagyunk. Hiába akarsz viszont minden szart rám kenni, de nem én találtam ki, hogy lopjunk rendőr autót a belvárosból. És nem is én voltam az aki passzióból, mert épp be van lőve mint az atom, lábon lövi a benzinkutast! 

- Ó baz, azért neked sem kellett a hülyeségért a szomszédba menned Herold. Vagy már elfelejtetted, ahogy a kék gumi szobrot dugod a főtér közepén. Az "Arany szökőár" nevű emlékmű szökőkútjában? Te tök hülye vagy? Abban még Frank Sinatra is táncolt baszki. 

- És? Ki a fasznak ártottam vele? 

- Köz szemérem sértő volt bazdmeg! 

- Te meg szétlőtted egy szerencsétlen dagadt csávó lábát! 

Mind a ketten vörösen az idegtől néztek egymásra és igazság szerint nem tudták eldönteni, hogy most csapják egymást pofán, vagy majd a sitten. Szerencsére nem is rajtuk állt a döntés, mert Heroldnak mind a két keze össze volt bilincselve. Robinnak pedig, aki a zöld kórházi köpenyben virított, a még épp jobb keze volt az ágyhoz bilincselve. 

- Jól van uraim, vége a szerelemnek. - mind a ketten a belépő, nagydarab, fekete rendőr tisztre néztek, aki eddig is azért felelt, hogy ne okozzanak több galibát. - A dokik szerint szállítható Mr Fusion. - nézet a vezeték nevén még mindig meglepődve Robinra.- Úgyhogy irány a sitt uraim!