Van állítólag egy misztikus hely. Egy domb, aminek a felszínét édes, arany színű selyem virágok borítják. Egy domb, amit ha az ember egy kicsit hosszabb ideig néz, könnyen lehet, hogy érzékei megcsalják és meglesz arról győződve, hogy valójában talán nem is domb az, hanem egy csodálatos pofi.
Nos, ennek a csodálatos pofinak a tetején, található egy soha nem látott mélyedés, amiben egy kék víz tükör feszes felülete kápráztatja el a szemlélődőt. Azonban nem ez a különleges tó az ami igen érdekes, mert bár sokan "Lufrengisznek" vagyis a "Hegyi tündér szemének" hívják e tavat, de a valódi szépség az attól alig fél rőfnyire elhelyezkedő két parányi pontocska. Két pici fekete gyöngy, amik egy vonalban heverve, finom egyenest alkotnak, s délcegen feszítenek a tavacska partjától nem messze.
Sok kincs vadász van, akik ezer és ezer éven át próbálták e pontokat térképre vetve megfejteni, de még soha senki nem volt, aki rájött volna, hogy valójában milyen ok miatt is ülnek ezek ott és mi dolguk is lehet a Pofi domb tetején.
Azonban nekem van egy teóriám!
Mégpedig az, hogy csak dísznek vannak ott, és azért pont ott, mert onnan a legszebb a kilátás. Arról a két pontról mindent be lehet látni, a nagy hajtól egészen az áll világig. Úgyhogy így érthető, hogy ez a két édes pötty miért pont ott van is miért is nem mozdul el, egészen addig amíg világ a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése